Rákóczi Hírmondó
Rákóczi Hírmondó
Bede Judit – 2007.02.14.
Ez a rádióadó ékes példája az egyéni elhatározások erejének, erősen kötődik Bede Judit személyéhez. 1999-ben hozta létre az Emberkék az Emberért közhasznú egyesületet közösségi funkciók ellátására: kiállításokat, gyermek- és ifjúsági szabadidős, illetve hagyományőrző programokat szerveztek. Ők adták be a pályázatot Rákóczifalva teleházának létrehozására is. A rádió elindításában kulcsfontosságú mozzanatnak tartja Bede, hogy 2000-ben a Nonprofit Médiaközpont, a Közösségfejlesztők Egyesülete („Péterfi Ferencék”) meghirdetett egy médiakurzust, ahol egy gyorstalpaló, intenzív képzés keretében betekintést nyújtottak az érdeklődök számára a nyomtatott- és az elektronikus média alapvető jellemzőibe. Itt sajátította el azt az alapszintű know-howt, amivel bele lehetett vágni a rádió megszervezésébe, amikor 2004-ben felfigyelt az ORTT kisközösségi pályázatára. Második próbálkozásra elfogadta a testület a pályázatot, ebben a rádió közműsorszolgáltatóként volt megjelölve, napi tíz órás adással. A helységet az önkormányzat adta, a felszerelésük nagy részét kölcsönbe kapták. Bede önkénteseket toborzott és a közszolgálati adóktól hívott szakembert az első stábgyűlésekre.
Az egyesület olyan rádiót akart, ami a „hagyományos értékeket próbálja megőrizni”. Az emberre kívánnak koncentrálni. Olyan témákat választanak, amelyek „közelebb viszik egymáshoz az embereket”, érzelmileg is hatnak a hallgatókra. Foglalkoznak szépirodalommal, zenei kínálatukban régi klasszikusokat, vagy értékkel bíró újabbakat játszanak, a stáb konkrét koncepcióval bír. Ez a gyakorlatban főleg klasszikus rockzenét jelent (pl. Led Zeppelin), régi magyar slágereket (a jellemzően megkerülhetetlen Illés-Metro-Omega hármas), de van kifejezetten népzenei adás is. Hangsúlyozza az emberközeliség fontosságát, és az ilyen kisrádió fontos sajátosságát, hogy szerves kapcsolatban van a helyiekkel, ide be lehet jönni az utcáról, vagy amikor otthonról hoznak az emberek zenét és a rádiónak adják. A Hírmondó a hírműfajokra is nagy hangsúlyt fektet, élőben közvetít a nekik otthont adó közösségi házból rendezvényeket. Oknyomozó riportokat is készítenek, feldolgozták nemrég például a község ötvenhatos eseményeit, és foglalkoznak a falu életét érintő dolgokkal, a szeméttelep felszámolásától kezdve a védett madarak fészkelőhelyeinek felforgatásáig, vagyis klasszikus közszolgálati funkciókat látnak el. Büszkék arra, hogy beépültek a falu történelmébe, archivált anyagaikon olyan emberek szólalnak meg, akik ma már nem élnek, riportjaik, interjúik már mindig részét fogják képezni a helyi társadalom kulturális örökségének
Érdekes módon, más rádiókkal ellentétben a Rákóczi Hírmondó adása reggel hétkor kezdődik és délután ötig tart, mert Bede szerint a hallgatók „hat óra után már beülnek a tévé elé”. Nem háttérrádió akarnak lenni, műsoraik informatívak, odafigyelést igényelnek. De mivel adásuk délután véget ér, ez erősen korlátozza az elért hallgatók körét, főként nyugdíjasokra, munkanélküliekre, tehát inaktívokra.
A törvényben megszabott mennyiségű hirdetési időt nem tudják kihasználni, egyrészt mert kevés az alkalmas vállalkozás a vételkörzetben, másrészt ehhez kellene egy hirdetésszervezőt foglalkoztatni, amit nem engedhetnek meg maguknak. Az egyesület anyagi helyzete egyfajta a harc a túlélésért. Jelen pillanatban mínuszos, pluszforrásokra lenne szükség, amelyeket Bede szeretne újabb szolgáltatások bevezetésével előteremteni. Ahhoz nyúlnak amit érnek, például leszázalékolt munkatársak alkalmazásával bértámogatáshoz jutnak. Hárman kapnak juttatást a munkájukért, a többi önkéntes, de ezek nagyon kevesen vannak, mert „mindenki azt kérdezi: Mennyit fizetsz?” Nem tud komoly közösség kialakulni az egyesület körül, mert a falu Szolnok tőszomszédságában egyre inkább alvóvárosként funkcionál. A rádió indulása környékén sok olyan hangot lehetett hallani, amelyek szerint „Minek ide rádió, amíg még aszfaltút sincs?”, de ez is a küldetéstudat része, megismertetni, tudatosítani a helyiekben a dolgok működését, például a rádió fontosságát. Ugyanakkor sok olyan visszajelzés éri őket, ami azt mutatja, hogy örömet tudtak szerezni, fontos kérdésről tudtak beszélni, vagyis amik miatt akkor úgy érzik: érdemes. Bede szeretné ha a rádió nagyobb vételkörzethez jutna. Olyan fejlesztésekre pályáznak most, amikkel kisrégió szintre lehetne emelni a rádiót, ami több hallgatót, több hirdetőt, biztosabb hátteret jelentense, s így a Hírmondóból többet ki lehetne hozni, jobban szolgálhatná a térség érdekeit.
Úgy tűnik, a rádiót Bede Judit agilissága, elszántsága működteti, egy olyan közegben, amely nem közömbös ugyan, de javarészt csak passzívan befogadja a rádió műsorait. Sok nyugdíjasnak okoznak örömet, és biztos más korosztály képviselői is vannak a rendszeres hallgatók között, de a nappali sugárzás miatt éppen a potenciális hallgatók nagy részét nem érik el. A nappali sugárzás fő oka viszont pusztán az emberhiány, hogy a rádió léte egyelőre nem tudta annyira megmozgatni a helyi közösséget, hogy a lehetőséggel élve néhányan este is készítsenek műsort, a későbbi órák felé eltolva az engedélyezett műsoridőt. A háziasszonyok és az idősebbek valóban jellemzően a sorozatoknak szentelik magukat este, de így ezek a tényezők együtt legátolják az egyesület körüli pezsgőbb közösségi élet kialakulását, mely egyébként vélhetően amúgy sem alakul ki könnyen egy agglomerációs, zárkózott „alvóváros” esetében. Így egyelőre marad a valóban pótolhatatlan értékeket teremtő helyi rádiózás „egyemberes” harca a fennmaradásért.
(Részlet Benedek Gergő – Gosztonyi Gergely – Hargitai Henrik: Kisközösségi rádiók Magyarországon: az első 3 év (Civil Szemle 4: (3-4) pp. 123-143., 2007)
Rákóczi Hírmondó
Önálló (országos politika, kultúra) hírek + időjárás óránként (csak szöveg, nincs háttérzene vagy szignál). Rádiókabaré. Versek, nóták. Önkormányzati ülés élő közvetítése.
Zene: nosztalgia (50-60-s magyar). Adásszignál óránként. „15 óra van pontosan” [tárogató szignál] „... a Kedves rádióhallgatónak, Önök a Rákóczi Hírmondó műsorát hallgatják az fm 89 egész 9-en. A mikrofonnál Szabó Dóra, híreink következnek. (belpol. hírek, kulturális ajánló) [tárogató szignál] „15 óra 5 perc van. ... Szeretettel köszöntöm a kedves hallgatókat. Kérdezném Önöket: „Elégedettek Önök Rákóczifalva közterületeinek, határának tisztaságával? .. Ha kimegyünk a Tiszapartra vagy csatornapartra és nézzük a vízpartokat, mi a véleményük? .. Ez áldatlan állapot, .. és hogy tegyünk is ellene valamit, ezért jött létre a Madár- és természetvédők köre ... ” (egy órás beszélgetés, zene nélkül). „Ma van a Tisza élővilágának emléknapja. (hosszú műsor a Tiszáról, zenével, feolvasásokkal).
(Részlet Benedek Gergő – Gosztonyi Gergely – Hargitai Henrik: Kisközösségi rádiók Magyarországon: az első 3 év (Civil Szemle 4: (3-4) pp. 123-143., 2007)