Dokumentumok a Sirius Rádióról

Sirius
Lacy István, Rakó Attila – 2007.02.09

A gyömrői Sirius rádió mesébe illő történetét számos médium feldolgozta már, újságcikkektől dokumentumfilmig. Történet az idős rádiótechnikusról, aki saját kezűleg épített adót, antennát, garázsban stúdiót barkácsolt, nyugdíjából részletre vásárolt cd-lejátszós deckeket, történet gáncsoskodókról, hatóságokról, és aláírásgyűjtésről, itt minden romantikus közhely megtalálható, és igaz. És minden racionális számításnak, esélynek ellentmondóan, Lacy István működteti a helység saját helyi rádióját, a mai napig is.

Rögtön a rendszerváltás után nekilátott a terv megvalósításának, ő nem várt a frekvenciamoratórium leteltére, a médiaháború lezárására. Eljött az idő, technikai feltételek adottak, demokrácia van, rádiót kell csinálni, mert a városnak szüksége van rá. A kilencvenes évek elején a rádió teljesen illegálisan belefogott a műsorszórásba, kezdetben eltűrték. Lacy úr érdeklődött a legalizálás lehetőségei iránt, a szabályozatlanság korszakában még bíztatták azzal, hogy csak tegye a dolgát, a szabályozás majd kialakul. De nem a jogszabályi környezet idomult a Sirius rádióhoz persze. A rádió születése óta már az ötödik adóval működik. A Hírközlései Felügyelet minden olyan alkalommal megjelent Lacy István udvarán, amikor valaki bejelentést tett a kalózrádió működéséről. Voltak, akiket zavart a rádió léte, a jelek szerint. Ilyenkor az adót elszállították, Lacy úr újat készített. Semmi különös motiváció nincs hajthatatlansága mögött, csak az elhivatottság, ahogy ő maga mondja: a megszállottság. Egy ilyen helyen, mint Gyömrő, tragikus információszegénységben élnek az emberek, itt, a XXI. században. Az önkormányzat rendeletet hoz arról, hogy mikor lehet avart égetni, de ezt „csak úgy hallják” az emberek, pontosat senki nem tudott, hiszen ezt a hivatalban kiírják, és kész. Ők 1994-ben már közvetítették az önkormányzat testületi üléseit, a stúdióba ellátogattak a képviselők. Persze többen mondták, hogy a másikat ne hívják meg akkor már, de Laczy István öntudatosan mondta mindig: „Dehát ez közszolgálati rádió!”.

A „stáb” jelenleg négy főből áll, Lacy mellett két másik nyugdíjas, és egy tanár, aki szabadidejében rádiózik itt. Ő Rakó Attila, aki arra emlékeztet, mennyire felbecsülhetetlen értékű volt, amikor ő Üllő testületi ülésére már úgy érkezett meg, amikor ott volt képviselő, hogy már ismerte Gyömrő álláspontját a két település közötti fontos közös ügyben, a rádió közvetítésének köszönhetően. Volt olyan eset, hogy valaki megkérte őket, olvassák be, hogy eltűnt a kutyája. S két órával később a kutya megkerült Maglód határában. Máskor egy természettudományi újságban talált cikk a cukorbetegségről segített valakinek abban, hogy felfrissítse a diétáját. Megszólalt pap, orvos, a városka minden fontos tényezője. Könnyű belátni tehát, hogy milyen fontos kulturális-közéleti funkciókat lát el a rádió a maga egyszerű eszközeivel. Lacy István hangsúlyozta, hogy ők nem tudták, hogy ezt hogyan kell csinálni, ezt meg kellett tanulniuk. A tesztüzem során az első zeneszámok lejátszása után győzködték a helyiek, hogy „beszéljenek”, valamit mondjanak, csináljanak műsort. Nyilvánvaló, hogy keveset tudnak a professzionális rádiózásról, és szívesen látnák a segítséget, de nem tolonganak a Sirius ajtajában a fiatalok, égve a szereplési vágytól. Voltak ifjabbak, zenés, műfaji műsorokkal, de most csak ők négyen vannak, és a műsor nagyobb részét egyedül viszi Laczy úr. A hallgatók inkább az idősebbek táborába tartoznak, akiknek „nehezére esik már az olvasás”, vagy nagy örömüket lelik a kívánságműsorban. Az adó zenei radikális eklektikája alapján azonban „nincs olyan aki harminc percen belül nem hall magának való zenét”, legyen szó akár house-ról, ami az idén 72. életévét töltő rádiós szájából igen komikusan hangzik.

A Sirius rádiónak tehát Lacy István nyugdíja képezi a költségvetését, azért adnak műsort csak heti öt napon és csak délután, mert ennyire futja az idejükből. Az önkormányzat a másfél évtizedes fennállásuk óta százezres nagyságrendben támogatta őket, vállalkozókról szó sincs, alkalmanként hoz a postás egy-egy borítékot, amiben ezresek lapulnak. Az ORTT pályázata legalább arra lehetőséget adott, hogy ne legyen törvényellenes az, amit csinálnak, de történetük során sok harcot megvívtak, és a jövő bizonytalan. „Nem kell a XXI. században kistérségi tájékoztatás?” teszi fel a költői kérdést Lacy úr. Neki egyértelmű válasza van erre a kérdésre.
(Részlet Benedek Gergő – Gosztonyi Gergely – Hargitai Henrik: Kisközösségi rádiók Magyarországon: az első 3 év (Civil Szemle 4: (3-4) pp. 123-143., 2007)