Az utóbbi évtizedben az egész világon végigsöpörni látszik egyfajta morális pánik a helyi zenék tekintetében, melynek egyik eleme a zenei szerkesztők munkájának törvényi szabályozása, azaz szerkesztői szabadságuk korlátozása. A sort 1993-ban a francia kvóta nyitotta, a New York Times szerint „Európa válaszaként az USA-ból érkező vélt kulturális fenyegetésre” (Cohen 1993). A kvóták a szerkesztői szabadságba való durva beavatkozást jelentenek, amit a jelenlegi plurális, multiplatform technológiájú médiarendszer semmilyen módon nem indokol. A nemzetközi tapasztalatok szerint a zeneipar fejlesztése, a minőségi helyi zenei tartalom előállításának anyagi támogatása hatékonyabb a helyi zenepiac fejlesztésében, mint a rádiós kvóták erőltetése (Stein et al. 2012). A nyelvi alapon működő kvóták ráadásul a nemzetközi sikereket megcélzó hazai előadókat is büntetik.

Magyarország:
Magyarországon az 1996-os médiatörvényben a közszolgálati rádió zenei adásai 35%-a magyar kellett legyen, máshol ez 15% volt.
A 2010-es médiatörvény szerint a „lineáris rádiós műsorszolgáltatásban” a zenei műsoridő 35%-ban magyar zenét kell sugározniuk, ennek „éves átlagban legalább huszonöt százaléka öt évnél nem régebben nyilvánosságra került zenei műből, vagy öt évnél nem régebben készült hangfelvételből kell, hogy álljon”. Ezek a rádiók három évig eltérhetnek a kvótáktól (22(2)).
A helyi kereskedelmi rádiókra nem vonatkoznak a kvóták! (22§ (1)d). Szintén nem vonatkoznak a kvóták az olyan rádióra, mely „kizárólag az Európai Unió tagállamainak nyelveitől eltérő nyelven közvetíti szolgáltatását”. A 22(3) alapján indokolt esetben a kvótáktól „tartós vagy állandó jellegű eltérés” is lehetséges lehet. A kvótáknak (22(5)) 05 és 24 óra közötti is érvényesülniük kell. „(8) A médiaszolgáltató köteles havonta adatokat szolgáltatni a Médiatanács számára a műsorkvótákra vonatkozó előírások betartásának ellenőrzéséhez”.
Miközben a helyi kereskedelmi rádiók tehát mentesek a kvóta alól, a közösségi rádióknak (66(4)h) az országos kereskedelmi rádióknál szigorúbb szabályozást kell lenyelniük: zenei műsoridejük 50%-át kell magyar művekkel megtölteniük, ami alól mentességet nem kaphatnak.
A törvény 2014-ben hatályos (módosított) szövege szerint magyar zenemű „olyan zenei műsorszám, amely magyar nyelven kerül előadásra, vagy amely Magyarország által elismert valamely nemzetiség nyelvén kerül előadásra, ha az adott nemzetiség Magyarországhoz kapcsolódó kultúrájával van összefüggésben, vagy az olyan instrumentális zenei műsorszám, amely a magyar kultúra vagy Magyarország által elismert valamely nemzetiség Magyarországhoz kapcsolódó kultúrájának részét képezi”.

Németország:
Nincsenek kvóták, bár 2004-ben előkerült bevezetése (DW 2004). A becslések szerint 2004-ben a rádiók játszási listáinak 10%-a volt német nyelvű zene, miközben az eladott CD-k 55%-a német előadó. (Stein et al. 2012)

Lettország:
A közszolgálati rádió 7-22h közötti adásainak havi átlagban 40%-ának kell a „lett kulturális identitást” tükröznie. (Oesch 2009)

Svájc:
Svájcban a műsorszolgáltatási engedély tartalmazza, hogy milyen nyelvi vagy kulturális tartalmat kell sugározni, ahol a „svájci” lehet svájci eredetű műsor vagy egy svájci rádió által készített műsor. (Oesch 2009)

Hollandia:
Hollandiában a napközbeni (7-19h) prózai műsorszámok 50%-a holland vagy fríz nyelvű kell legyen. Az „oldies” és „új zene” műfajú műsorszámokban a zenék 25%-a holland slágerlistákról kell származzon. Egyes kereskedelmi rádióknál ezek a kvóták kisebbek. (Oesch 2009) 2011-ben a holland közrádió popzenei csatornájához határoztak meg 35%-os hollandiai zenei kvótát a 7-19h közti időszakra (Stein et al. 2012).

Franciaország:
Franciaországban a Loi du 1er février 1994 alapján magánrádiókban közvetített számok 40%-ának francia vagy a helyi nyelven kell szólnia főműsoridőben, ezek fele új szám kell legyen. A közszolgálati rádióban csak az van meghatározva, hogy a francia nyelvű számok és az új tehetségek prioritást élveznek. (Oesch 2009) 2000-ben módosították a szabályozást úgy, hogy a kvótákat a hallgatóság demográfiája határozza meg (Stein et al. 2012).
2003 és 2011 között a francia nyelvű albumok száma 718-ról 158-ra zuhant. Az angolul publikáló zenészek a rádió helyett az interneten találják meg közönségüket. (Stein et al. 2012). A francia tapasztalat az, hogy a zenei FM rádiók a kvóta 90%-át mindössze 15 szám ismétlésével teljesítették 2011-ben (Thedrum 2011)

Spanyolország:
Katalóniában a zenék 25%-át katalán művész által énekelt tartalomnak kell kitennie. . (Stein et al. 2012)

Portugália:
Portugáliában (4/2000, majd 7/2006 tv.) 25-40% a helyi zenei kvóta. Ennek legalább 60%-át olyan zenéknek kell alkotnia, melyet portugál nyelven énekel egy európai uniós állampolgár vagy portugál a szerzője. A kvóta 35%-át az utóbbi egy évben készített zeneszámnak kell kitennie. (Stein et al. 2012)

Finnország:
Nincsenek nyelvi kvóták. (Oesch 2009)

Írország
Írországban a független (magán) rádióknak kb. 30%-nyi helyi zenét kell játszaniuk. (Stein et al. 2012)

Ukrajna:
Ukrajnában 2011 előtt 50% volt az ukrán zenei kvóta, ezt a Régiók Pártja 2011-ben 25%-ra mérsékelte a rádiók tiltakozására, miszerint ezt a kvótát még gyakori ismétléssel sem tudják teljesíteni. (Stein et al. 2012)

Ausztrália:
Ausztráliában az 1992-es Broadcasting Services Act szabályozza a zenei kvótákat (Mann 2011). A kereskedelmi rádiók, formátumuktól függően, 5-25% helyi zenét kell adniuk, melyet általában éjszaka teljesítenek (Fell 2013), bár a szabályozás szerint 6-18h közöttre vonatkoznak. A 25%-os kvóta vonatkozik a CHR, Mainstream Rock és Alternative formátumokra. A 25% negyede új zenei tartalom kell legyen. A jazzrádióknál a kvóta 5%. A kvóták ellenére 2011-ben a rádióban legtöbbet játszott zeneszámok 90%-a nemzetközi volt. (Stein et al. 2012) Az ausztrál kereskedelmi rádiósok szerint a kvóták rendszere „célszerűtlen és méltánytalan”, mert az internetes rádiókra nem vonatkozik, és a kormány a célját jobban elérhetné, ha a zeneipart közvetlenül támogatná (Mann 2011).

Új-Zéland:
Az 1989-es médiatörvény (Broadcasting Act of 1989) szerint „megfelő” adásidőt kell biztosítani drámai műsorszámokra, új-zélandi zenei és más programokra, melyek nők, gyerekek, fiatalok, fogyatékosok, és kisebbségek érdeklődésére tarthatnak számot. Konkrét kvóták nincsenek meghatározva. (Oesch 2009). A rádiózást a 80-as években szabadította fel az új-zélandi kormány. Ekkor a játszási listákon a helyi zene aránya 2%-ra esett. Kvóták helyett a kormány a zeneipar bőkezű támmogatásába kezdett, aminek eredményeként ma a kereskedelmi rádiók is már önként is játszanak helyi zenei tartalmat. (Stein et al. 2012).

Kanada:
A kvótákat a Canadian Broadcast Act határozza meg. Heti átlagban a kanadai (francia és angol nyelvű) rádiók popzenei műsorai 35%-ának kell kanadainak lennie. A kereskedelmi rádióknak ezt az arányt 6-18h között is tartaniuk kell. A nemzetiségi/etnikai rádióadások zenei műsorszámai 7%-ának kell kanadainak lennie.
A „kanadai zene” az, ami legalább kettőt teljesít az alábbi kritériumok közül: 1) teljes egészében kanadai szerzett, 2) a zene vagy a dalszöveg előadója elsősorban kanadai, 3) élő előadás felvétele, amit teljes egészében Kanadában rögzítettek, vagy ott adtak elő és élőben közvetítettek. 4) a dalszöveget egészében kanadai írta. Ezt a rendszert MAPL system-nek (Music, Artist, Production and Lyrics) nevezik.
A francia nyelvű kanadai rádiók énekes zenei popzenei műsorszámai 65%-ának francia nyelvűnek kell lennie heti átlagban, ezen belül a napközben (6-18h) hétköznap közvetítettek 55%-ának kell francia nyelvűnek lennie. (Oesch 2009, Stein et al. 2012)

Venezuela:
A kvótákat 2004-ben vezették be. (The Law of Social Responsibility in Radio and Television). A közrádiónál a kvóta 7-23h között 70%. Ennek legalább fele tradicionális/regionális venezuelai zene kell legyen spanyol vagy indián nyelven. A nemzetközi zenék 10%-ának kell más Latin-amerikai vagy karibi országból származnia. (Stein et al. 2012)

Uruguay:
30% helyi zenei kvóta van érvényben (Stein et al. 2012)

Nigéria
Nigériában a helyi zenei kvóta 80%. (Stein et al. 2012)

Zimbabwe:
A műsorok és a zenei adások 75%-ának helyi gyártásúnak kell lennie. (Oesch 2009)

Dél-Afrika:
A South African Music Local Content Regulation (1997) szabályozza a zenei tartalmakat. Minden rádiótípusra 20%-ot határozott meg, melyet 2003-ban a kereskedelmi rádióknál 25, a közösségi és közszolgálatiaknál 40%-ra emeltek. (Stein et al. 2012)

Fülöp-szigetek:
A Fülöp-szigeteken minden órában négy fülöp-szigeteki szerzeményt kell játszaniuk a rádióknak. (Stein et al. 2012)

A kvóták rangsora (legmagasabb kvóták országonként)
Németország	0
Finnország	0
Új-Zéland	0
Katalónia	25
Ukrajna		25
Ausztrália	25
Írország	30
Uruguay		30
Hollandia	35
Kanada		35
Franciaország	40
Portugália	40
Dél-Afrika	40
Magyarország	50
Québec		65
Venezuela	70
Zimbabwe	75
Nigéria		80

Hivatkozások:
Cohen R (1993) France And Spain Impose Quotas. New York Times December 22, 1993
DW (2004) German Radio Quota Debate Goes Live. DW. http://www.dw.de/german-radio-quota-debate-goes-live/a-1343529
Fell S (2013) Radio’s ‘bullshit’ quotas are holding back Aussie music: exec. Crikey. http://www.crikey.com.au/2013/09/13/radios-bullshit-quotas-are-holding-b...
Mann T (2011) Commercial radio fighting toend Australian music quotas. Faster louder. http://www.fasterlouder.com.au/news/30696/Commercial-radio-fighting-to-e...
Oesch, P., 2009, ‘Regulation of radio music’, D’Art Topics in Arts Policy, No. 30, International Federation of Arts Councils and Culture Agencies, Sydney, www.ifacca.org/themes
Stein S, Brock S, Chaloux Group (2012) On Quotas as they are Found in Broadcasting Music (2012). Canadian Radio-television and Telecommunications Commission http://www.crtc.gc.ca/eng/publications/reports/rp120309c.htm
Thedrum (2011) French radio stations struggle to fulfil French-language quotas. http://www.thedrum.com/news/2011/05/05/french-radio-stations-struggle-fu...