ZSEBRÁDIÓ
„Halásztelek első kisközösségi szabad rádiója” Műsorlap: „A vasárnap elég képlékeny. Rögtönzünk, ismétlünk és konzervezünk. Bármi megtörténhet....” „Sziasztok, ez a Zsebrádió az FM 87 pont 8-on ... ” „... És üdvözöljük Elek Erzsit külön az Erzsébet utcai kisboltban, reméljük, hallasz, szia Erzsi, a kiegyensúlyozott étrendről beszélgettünk .... ” Zene: vegyes elektronikus lounge stílus. Toborzó spot: Nirvana számra énekelnek fiatalok: „Ha tudsz jobbat, gyere velünk rádiózni”
(Részlet Benedek Gergő – Gosztonyi Gergely – Hargitai Henrik: Kisközösségi rádiók Magyarországon: az első 3 év (Civil Szemle 4: (3-4) pp. 123-143., 2007)

Zsebrádió
Török Erika, Nagy Attila – 07.02.12
A rádió alapítása és működtetése egy baráti közösséghez fűződik. A nyolcezres lakosú agglomerációs község, Halásztelek kulturális életének fellendítése volt az elsődleges céljuk. A társaság első ilyen irányú tevékenysége egy bérelt helységben üzemeltetett vendéglátóipari egység létrehozása volt, vagyis egy olyan kocsmáé, amely jó zenékkel, minőségi borokkal kívánt alternatívát nyújtani a környéken jellemző kannásboros, mulatós technos egységekkel szemben. Innen adott a mai Zseb őse, még kalózrádióként, néhány száz méteres körzetbe sugározva a kocsmában hallható zenék, események hangját. 2003 tavaszán zárt be a hely, de a csapat tovább szeretett volna lépni. Halásztelken nem csak az ifjúság kikapcsolódási lehetőségei korlátozottak, de a kisebbeknek sincs olyan terük, ahová el lehetne őket vinni, az iskolai programokon kívül semmivel nem lehet foglalkoztatni őket. Az egyesület kézműves szakkörök, táncházak, a játszóház üzemeltetésébe fogott, környezettudatosságra nevelt, népművészettel foglalkozott. 2003 nyarán jelen voltak a Művészetek Völgyében játszóházzal, fotólaborral, és a hordozható rádióadóval, Veronika 800 Milliwatt néven. Ez volt az a szellemi közeg, amiből elindult az ötlet és a szándék, hogy az egyesület jelentkezzen az ORTT frekvenciapályázatának második körén, szeptemberben. Szerencsés konstelláció állt össze a csoportban, ugyanis voltak közöttük már Civil- és Tilos rádiós műsorkészítők, ott volt Gelencsér Árpád, aki az első adót maga építette, és például a stúdió mostani telefonhibridje is az ő munkája, volt aki a pályázatokhoz értett, vagyis minden fontos területre akadt szakember. 2004 májusától meg is kapták a frekvenciát, amit júliusban kezdtek el használni, mert akadtak problémák a források előteremtésével, hiszen az ORTT is folyamatosan szűkítette a rendelkezésre álló keretet, miközben újabb halasztásokat kértek a Zsebrádiósok. De például az önkormányzat által rendelkezésre bocsájtott épületet is saját kezűleg kellett alkalmassá tenni arra, hogy emberi tevékenység folyhasson benne, no és a pincébe is kellett egy elválasztófal, hangszigetelés, a stúdió technikájának összeállítása. A néhány négyzetméteres épület földszintje ugyanis a község teleházaként funkcionál, az egyesület kezelésében. Innen a rádió informatikája, a szomszéd szobában a kézművesbolt van, annak pincéjében pedig a játszóház.
A rádió eszmeiségében, zenei kínálatában célkitűzése szerint az országos rádiók által kevéssé játszott műfajok mellett kötelezi el magát, műsorában nem tűri meg a „kommersz” zeneszámokat. Ez persze szubjektív kategória, Nagy kérdésemre úgy definiálta a kerülendő zenék halmazát, mint azokét az alkotásokét,amelyek szerzőinek fő motivációja a pénzkeresés. A zenék szubkulturális jellegűek, de a „népzenétől a drum ’n bass-ig” széles skálát ölelnek fel. Vagyis a Zseb is, más civil adókhoz hasonlóan, az eredeti közösségi szellemiségnek megfelelően a média fősodrába be nem kerülő zenékkel foglalkozik. Ehhez oly mértékben tartják magukat, hogy igyekeznek pontosan tudatosítani az újabb műsorkészítőikkel, ha azok olyan felvételt játszanak, ami nem egyezik az eredeti célkitűzésben szereplő szellemiséggel. Operettet nem engednek, opera mehet, autentikus népzene, világzenei feldolgozások mehetnek, de lakodalmas vurstlizene nem.
A Zsebrádió számára a közösségiség a legfontosabb. Mivel önmaguk urai, játszhatnak saját szabályaik szerint. A hallgatói visszajelzéseknek, ötleteknek mindig van helye, de ez sem külső megfelelési kényszerként jelentkezik, ilyen értelemben az alkotói közösség a legfontosabb, azoknak az embereknek az értékrendszere, akik szabad idejükben itt műsort készítenek. Éppen ezért kerülnek előtérbe a beszélgetős, zenélős műsorok: a helyi hírek összegyűjtése, vagy akár egy önkormányzati testületi ülés felvétele, megvágása olyan feladatot jelentene, ami hosszabb, komolyabb munkát, előkészítést, tehát időt igényelne a műsorkészítőtől, és mivel ezt senki sem megélhetésért csinálja, így nincs napi hírszolgáltatás. Az önkormányzati információkkal egy hetente jelentkező műsor foglalkozik.
A toleranciára, tájékozottságra alapuló értékrendet igyekeznek az ifjabbaknak továbbítani. Van ugyanis saját utánpótlás-nevelésük is, hiszen többen vannak akik a játszóházból kerülnek a műsorkészítők közé. Az egyesület tevékenységei nem csak térbelileg illeszkednek szervesen, természetes, hogy segítenek a gyerekrendezvényeken a rádiósok, vagy, hogy a rádiósok buliján segítenek építeni az egyesület egyéb tagjai. „Önkéntes”-ként hivatkoznak munkatársaikra az egyesület tagjai. Az ilyen, sokszor akár megerőltető fizikai munkák a bennfenntesség és az összetartozás érzését adják bárkinek, aki odamegy segíteni, és ilyenkor az egész valójában egy „jó buli”.
A közösségi rádiózás magától értetődő jellemzője a lokalitás: a hallgatók igényekkel, ötletekkel fordulhatnak a rádiósokhoz, messze túlmenően a kívánságműsorok szintjén. Előfordulhat, hogy valaki bekopogtat egy olyan cd-vel a kezében, amiről öt perccel azelőtt esett szó adásban, mint ahogy számos műsorkészítő van aki előbb hallgató volt, majd megszólalt műsorban, elhívták vendégnek, végül saját műsora lett. A közösségiség alapvetően nem abban jelentkezik, hogy Halásztelek közösségét kiszolgálja az egyesület, hanem, hogy konkréten a rádió körül, annak tevékenysége folytán alakul ki egy csoport, egy szellemi közeg, ami így alakító tényezőjévé válik a környék helyi társadalmának. A zsebrádiósok szerint közösségük szerkezete így vázolható fel: van egy 15-20 fős mag, akik a kezdetektől fogva együtt vannak, a legaktívabbak, és akik leginkább magukénak érzik az ügyet. Körülbelül ötvenen foglalkoznak a rádióval, ehhez hozzáadódnak azok akik a játszóház körül mozognak. És a harmadik réteg akik effektíve nem rádióznak, de hallgatják, megfordulnak a helyszínen, zenéket adnak, és alkalmanként, ha szükséges, besegítenek valamiben – az ő létszámukat 100-150 fő közé teszik. Összevetve, ez egy nyolcezer lelkes településen igen jelentős, aktív civil szervező erőnek mondható.
(Részlet Benedek Gergő – Gosztonyi Gergely – Hargitai Henrik: Kisközösségi rádiók Magyarországon: az első 3 év (Civil Szemle 4: (3-4) pp. 123-143., 2007)