A rádió típusa: közösségi
A rádió (stúdió) címe:1097 Budapest, Gyáli út 22.
Telefonszáma: 06-1-280-25-00
E-mail címe:radio--coolfm.hu
A rádió honlapja:coolfm.hu
Frekvenciája: (FM 107,3 – jelenleg várakozás az új pályázati kiírásra, korábbi engedély lejárt)
Adásidő:24 óra
Folyamatos adás (tervezett) első napja: 2001.02.01. / FM 107,3: 2004.05.01.
(2012)

Cool FM
Profi kereskedelmi hangzás, a műsorokat azonban érezhetően nem profi rádiósok készítik/vezetik. Mainstream „pörgős” zene, alapvetően nemzetközi (amerikai) „hot ac” teszi ki az adásidő nagy részét, melyet a rádió hírszolgálat hírei szakítanak meg óránként. Több műsor két műsorvezetős (lány+fiú), akik „vicces” dolgokról igyekeznek beszélgetni, különféle tematikus bontásban (párkapcsolat, ezoterika, szerencse, mi lenne ha..., pszichológia), ezek néha nehézkesen „pörögnek” (a beszéd alatt hol van, hol nincs alázene). Egyműsorvezetős műsorok is vannak, adott érdekes témákről, érdekes híreket olvasva, azokat kommentálva. Egy szöveges blokk jellemzően kb. 5-6 perc, amit 1-2 szám követ. A témák nem kötődnek napi eseményhez, talán hogy ismételni lehessen. Visszajelzést várnak SMS szám, e-mail címen. „Nap témája: ti melyik sztárra szeretnétek hasonlítani?” „Ebben az órában a legjobb chill-out zenéket játsszuk. Lazulj el!”. Reklám nincs.
„Ez a Cool FM a Puskás technikum rádiója a Gyáli útról. Neked szól. Ezek a hihetetlenül jó zenék a nap 24 órájában. Cool Fm 107,3. Ez a trance core night round trip” „[női fő műsorvezető, 2 ffi vendég/társ] Cool FM 107,3 és akkor folytatjuk a fantáziálást. Kezdjük azzal, milyen lenne, ha kettő lenne belőled. - Az nagyon jó lenne. A főszerkesztőt megrémítitek. – Miért? – Belőlünk elég egy is, úgy hangzik ebből. – Időnként szokták mondani, hogy elég egy is belőled. Sok is. – Na de azt mondtad, hogy te örülnél ennek. Miért?”
„[1 női műsorvezető] Cool FM 107,3 és a Hello Budapest. Ott hagytuk abba, hogy érzelem és emlékezet. Érzelmi töltésű helyzeteken többet gondolkodunk, mint a semlegeseken. Ezért van az, hogy Géza példájánál maradva, ha Géza valamilyen érzelmet vált ki, akkor könnyebben jegyezzük meg a nevét. És menjünk tovább azzal, hogy egy anyag felidézésekor az is előfordulhat, hogy a negatív érzelmek megakadályozzák az előhívást. Ilyenkor áll elő az a helyzet, hogy egy vizsgán azt is elfelejtjük, amit egyébként tudunk.”
(Részlet Benedek Gergő – Gosztonyi Gergely – Hargitai Henrik: Kisközösségi rádiók Magyarországon: az első 3 év (Civil Szemle 4: (3-4) pp. 123-143. , 2007)

Cool FM
Sallai István – 07.02.13

A Cool FM először az interneten hallgatható rádió volt, 2001 februárjában, a Puskás Ferenc Távközlési Technikum szervezésében. A stáb az iskola diákjaiból verbuválódott, az intézmény vezetése Sallai Istvánt alkalmazta a csapat irányítására. 2004 május 1.-étől fogható az adás az éterben. A pályázat lehetősége gyorsan eljutott az iskoláig, mivel az ORTT sok munkatársa rendelkezik „puskásos” gyökerekkel. Az iskola már rendelkezett egy 100 wattos adóval, így az adástechnika előteremtése nem okozott gondot. A stábban természetszerűleg nagy a fluktuáció, hiszen a rádió elsősorban a diákoké, akik közül sokan felhagynak a rádiózással érettségi után, vagy éppen máshol folytatják.

„Olyan közösségi rádiót akartunk csinálni, amit hallgatnak az emberek” - vagyis mai, modern slágerzenét játszanak beszélgetős műsoraikban, a 15-35 éves korosztályra összpontosítva. A beszélgetések, hírek témájában igyekeznek a diákságot segíteni információkkal, az őket érdeklő, a korosztályuknak fontos kérdéseket előtérbe helyezni. De minden műsornál az az alap koncepció, hogy informáljon és szórakoztasson is, mivel ma már Sallai szerint a rádiót azért hallgatják az emberek, hogy szórakozzanak, nem pedig informálódási céllal. A műsorvezetők a főszerkesztővel egyeztetnek a műsoruk témájáról, itt kerülnek ki a rostán a „pikáns, vagy a rádió alapkoncepciójába nem illő” témák. A műsorkészítési elveknél fontos szempont a hallgató, akit „nem szabad lefárasztani”. Hangzásában, szerkesztési elveiben tehát erősen emlékeztet az adás a kereskedelmi rádiókra. A kereskedelmi adókat imitáló műhely képét Sallai ugyan elutasítja azzal, hogy 51%-os vállalt szövegarányuk van, ám ez önmagában nem mond ellent létező kereskedelmi adóknak (például Café). Nem hagyhatjuk ugyanakkor figyelmen kívül, hogy számos közösségi adótól eltérően a Cool nyilván nem teljesen független: egy középiskola rádiója, ami egyértelműen bizonyos fokú önfegyelmet von maga után, és mutat egyfajta irányt a képviselt értékrendben is. Ugyanakkor az iskolai jelleg mégsem hagy különösebb nyomot a műsorstruktúrában, hiszen nincsenek oktatási-, ismeretterjesztő műsorok. Ugyanígy nem jelenik meg a rádióban, hogy helyileg hol van, nem tölt be közösségi funkciót. A stáb szerkezete kettős: egyrészt a diákságból áll, akik nyilván egyfajta szakkörként tekintenek a rádiózásra, amit az iskola szolgáltat számukra – nem alaptalanul. Az ő tevékenységüket egy három fős csoport koordinálja, akik az iskola alkalmazásában állnak. Ennél fogva a rádió itt más közösségi adóktól eltérően nem a saját stábjából „él”, a hosszú távú tervek, elképzelések csak a főszerkesztőre és segítőire hárulnak – ilyen körülmények között már érthető, bár még mindig meglepő, hogy az egyébként méltán elfeledett, több szempontból problémás realaudio formában adnak az interneten, Sallai reményei szerint azért már nem sokáig. Nincsenek tehát például informatikusok, vagy bármilyen külsős segítők, ami nem könnyíti meg a dolgukat. Mindez csak akkor kérdés persze, ha a hallgatói érdek egyáltalán felmerül, hiszen elvekben a rádiónak határozott célja van: szórakoztatni, egyre professzionálisabb műsorokkal, de a hallgatói visszajelzések módja, a hallgatók igényeinek alakító ereje éppolyan korlátozott mint egy kereskedelmi rádiónál. A beszélgetős-zenélős könnyű műfaj pedig a rádiózásnak csak egy szeglete, a műsor formátuma mégis ebben merül ki, ami valamelyest ellentmond a rádió vélhetően fő céljának, amely az oktatás, a szakma megismertetése a diákokkal, a tapasztalatszerzés. Úgy tűnik, a rádiózás tartalmi igényessége helyett inkább a szabaidős tevékenységi funkción van a hangsúly, azon az élményen, hogy a diákok élőben beszélhetnek mikrofonba, könnyed témákról, súlytalanul, aztán gyakorolhatják a vágást. Az iskola presztizsét emeli, hogy saját, működő rádióval rendelkezik, aminek jól felszerelt stúdióját be lehet mutatni a nyílt napokon, de az már nem foglalkoztatja, hogy éljen a kulturális, társadalmi, közösségi lehetőségekkel, amit a frekvencia birtoklása nyújt.
(Részlet Benedek Gergő – Gosztonyi Gergely – Hargitai Henrik: Kisközösségi rádiók Magyarországon: az első 3 év (Civil Szemle 4: (3-4) pp. 123-143., 2007)